A világ legjobbjai se mindig produkálnak jól.
Több csapat arra számított, hogy van 1-2 jó csatáruk, aki majd gólt rúg. Addig meg elfocizgatnak. Pattog a labda ide-oda, szaladgálnak ide-oda. Majd a csatár talál egy lyukat és belövi a labdát. A magyarok is ezzel próbálkoznak, persze a siker így csak szerencse kérdése, ahogy a VB-n is. Ott azonban a szervezetten játszó nyerni tud. Mert van ilyen is, ha nem is sok.
Az iráni válogatott úgy gondolta, hogy úgy focizik, ahogy tanították. Még a csatárok is hazafutottak, amikor az ellenfél támadta őket. Ennek eredménye az volt, hogy kétszer annyian voltak hátul, mint a támadó csatárok. Simán le is szerelték a csatárokat, vagy blokkolták a labdát. Amikor megszerezték a labdát, akkor pedig kilőttek, és hatalmas iramban futottak a kapu felé. Egy hibát vétettek, hogy ellustultak a hosszabbítás végére, így találhatott lyukat Messi és be is lőtte.
Jó lett volna, ha Irán tovább jut. Nincs nevük, senki se kedveli őket, de a foci iskolapéldáját mutatták be. Profi játék volt, amit bemutattak. A többiek ehhez képest szaladgáló kis csirkék voltak. A brazilok is. Talán Costa Rica próbált még így játszani, de nem csinálták annyira jól, mint az iráni focisták.
A 90. perc környékén sokan hitték idén is azt, hogy már nem történik érdekes, mire 2-3 gól is becsusszant. Amíg tart a játék, addig kell figyelni. Talán csak a 7 gól különbséget nem tudnák 2 perc alatt behozni.
A brazilok a második félidőre összeszedték magukat. Látszott, hogy hajráznak. Valami gond azért volt, mert a német kaput nem tudták bevenni igazán. Talán cselezni nem tudtak, talán nem futottak előre elegen ahhoz, hogy kijátszák a védőket, talán rosszul céloztak. Talán lusták voltak, talán túlzottan bíztak a védőkben, hogy azok bárkit leszerelnek. Hát nem így volt. Kellett volna nekik a segítség. Pédát vehetettek volna az irániakról.
A németek győzni jöttek. Felkészültek, és magabiztosak voltak. Úgy tettek mindent, hogy eltervezték. Minden kiszámított volt. A brazilok meg csak néztek. 45 perc kellett, hogy rájöjjenek, hogy a céltalan szaladgálás nem olyan hatékony, mint a német szervezett játék. Kissé szervezettebben kezdtek el játszani, de ez is kevés volt még. A német gépezet tovább menetelt. Persze vannak jó brazil játékosok. Tudnak futni, cselezni, lőni. De ez mind kevés szervezettség nélkül. Nem véletlenül hívják csapatjátéknak. Kár volt azt hinni, hogy majd most is pattog a labda, és majd néha csak be kell rúgni. Itt bizony célirányosan kellett volna pattogtatni.
Kár volt ezzel a meccsel elrontani az estét. Ezt a meccset már szörnyülködve néztük, nem gólörömmel. Ez megalázás volt. A bazilok szervezetlenül néha kicsit, később nagyon igyekeztek. Így csak 1 gólra futotta. Nem így lett volna, ha megpróbálnak együtt játszani.
Talán az Aranycsapat is attól volt jó, hogy mind a négy szükséges dolgot tudta és alkalmazta:
– lőni
– futni
– cselezni
– együtt játszani.
Ahol bármelyik hiányzik, az már legyőzhető. Persze nem mindenkinek sikerül, de van rá esély.
A VB-n leinkább a lustaság látszik. Nem futnak támogatni a csatárokat, nem futnak hátra támogatni a védőket, rájuk bízzák, ami vagy sikerül vagy nem. Ez nem az együtt játszás. Persze a csatárokkal kiszúrás, hogy teljesne hátra kell futniuk, de ez egy ilyen sport. Az iráni játékosok képesek voltak erre.
A braziloknál ritka volt, hogy mindenki hazatért volna, hogy hősiesen védjék a kaput. Nem tették, várták a posztjukon a sült galambot. Csak a sült galambot a németek rendelték a meccs végére. Megérdemelték a lakomát.
A Hollandok az Argentínokkal küzdenek. Nem látszik a gólképesség. Minkettő kevés lesz a németek ellen. A németek már akár ünnepelhetnének is. A felkészültek, megküzdöttek, és megérdemelték. Akarták, és meglett. A többi csapat pedig csak ábrándozott róla. Talán 4 év múlva tesznek is érte. Persze jó a szerencse is, csak néha nem oda megy, ahová kellene. 🙂
